Edith Piaf árnyékában: Marguerite Monnot

Micsoda rendkívüli nő! Nem a Földön, hanem valahol máshol él, egy szebb világban teli gyönyörrel. Mint egy angyal! Én ilyennek látom Guite-et. Ő a legjobb barátom és a nő, akit a legjobban szeretek a világon.

mondta az énekesnő Marguerite-ről.

Nem kell mélyen kutatnunk Piaf repertoárjában, ahhoz, hogy rábukkanjunk egy Marguerite által komponált dalra, hiszen a legnagyobb slágerek (Milord, Hymne á l’amour, Les amants d’un jour, La valse de l’amour…) az ő keze alól kerültek ki, így az is hallotta már munkáit, aki csak a nevesebb, az imént felsorolt Piaf sanzonokat ismeri. Több mint 70 mesterművet ajándékozott “Didou” barátnőjének, aki az utolsó időkben csupán kettőt hagyott meg repertoárjában.

Az a bizonyos légiós… (1937)

1937-ben, amikor Edith hazatért Párizsba nizzai fellépéséről, előzetes levelezésekben megbeszélve, elkezdett dolgozni a dalszövegíró Raymond Assóval. Első találkozásuk 1935-re nyúlik vissza, amikor Edith első estjeit adta a Gerny’s bárban.

Ha úgy döntesz, hogy komolyan szeretnéd űzni az éneklést, keress fel!

mondta Asso az újdonsült énekesnőnek.

Az egyik nap Raymond bemutatta mentoráltját munkatársának, Marguerite Monnot-nak. Aznap életre szóló barátságot kötöttek. Edith lett Marguerite “Didou”-ja, Marguerite pedig Edith “Guite”-je.
Első közös munkájuk a Mon légionnaire című dal volt, mely pár hónap alatt meghódította egész Párizst.

A szerelem himnusza (1947-1949)

Edith 1947 novemberén debütált az amerikai közönség előtt hatalmas kudarcokkal. A sajtó Franciaország legnagyobb énekesnőjeként harangozta be őt. A közönség teljesen másra számított. Több hónapos küzdelmek, és próbálkozások árán aztán kivívta magának a tiszteletet, az elismerést, a közönség szeretetét.
Ezen turné alkalmával alakult szerelem közte és a bokszoló Marcel Cerdan között. A hatalmas vágy a férfi iránt ihlette meg Edith-et, hogy megírja Hymne á l’amour című dalát, melynek zenéjét a legjobbra bízta: Marguerite-re. A férfi halála után bontakozott ki a mű drámaisága igazán.

Van egy dal, amely számára a magasztos szerelmet jelenti, ez az Hymne á l’amour, amelynek szövege sajnos valóra vált, s amelyet nem képes elénekelni úgy, hogy ne lenne teli a szíve ezzel a hatalmas vonzalommal, amit Marcel iránt érzett, és a mai napig érez…

nyilatkozta Marguerite 1960 januárján a Sonorama riporterének.

Allez, venez Milord! (1959)

Az 1959-es év volt a hanyatlás kezdete. Műtétek, fizikai gyengeség, majd a teljes kimerülés. Mindezek mellett egy szakítás is, egy fiatal zenésszel, Georges Moustakival. Az egyetlen dolog, amit Edith köszönhetett neki, az a Milord dalszövege volt. A zene megalkotásához szintén barátnője segítségét kérte, ami a lehető legjobb döntés volt. Két verzió született, melyből sajnos a fel nem használt művet sosem tudjuk meg, hogyan hangzott. Egy évvel később a dal elnyerte a Sanzon Aranycímerét.

A munka vége (1960-1961)

Edith egészségi állapota egyre romlott, amely egy éves hallgatást eredményezett. Pihenésének oka a nagy álma, az Olympia Színházbeli visszatérése volt, amire erőt gyűjtött. Ekkor írta meg a C’est l’amour szövegét, melyet Marguerite zenésített meg. Ám ekkor még nem tudták, hogy ez lesz az utolsó közös projekt.
1960. októberén Charles Dumont zeneszerző vette át Monnot helyét. A férfi elvarázsolta Edith-et az újonnan hozott, Non je ne regrette rien című dallal, majd később többi szerzeményével. Marguerite háttérbe szorult, olyannyira, hogy a az Olympiai repertoárban a 17 dalból csupán 2 dala maradt: az egyik legújabb a Les blouses blanches, és mindenki kedvence a Milord. Csalódását Edith felé sosem mutatta ki. Fájdalmát magával vitte a túlvilágra, ugyanis 1 évvel később vakbélgyulladás következtében meghalt.

Nagyon nehéz Marguerite Monnot-ról beszélnem, hisz, ahogy mindenki tudja, a legjobb barátom volt. Nélküle nem válhattam volna Edith Piaffá.

nyilatkozta az énekesnő 1961-ben, barátnője halála után.

Bővebben a dalokról

Az alábbi listában összegyűjtöttem az összes Piaf dalt, melynek Marguerite szerezte a zenéjét. A címekre kattintva meghallgatható az adott zeneszám. Érdekességképpen a lista legalján közlöm azokat a dalokat, melyről nem készült felvétel, vagy elveszett. Ezeknek szintén Monnot szerezte a zenéjét.

“Edith Piaf árnyékában: Marguerite Monnot” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.