Sokszor megfeledkezünk azokról az emberekről, akik meghatározták Edith karrierjét, életét egy adott dallal, vagy cselekedetükkel. A legtöbbször a szövegírók és zeneszerzők szorulnak a háttérbe, akik nélkül sosem jöhettek volna létre az ismert Piaf slágerek. Henri Contet szintén ezen elfeledett személyek csapatát erősíti, ám ő több volt mint szerző…
Az ismeretlen újságíró
1941 nyarának végén Edith a “Montmartre sur seine” című film főszereplőjeként kezdett el dolgozni. A forgatás viszonylag rövid ideig tartott, novemberben már vetítették a mozikban. Habár korábban, 1935-ben szerepelt a filmvásznon egy dal erejéig, a La garconne-ban, ez volt élete első főszerepe, amely nagy mértékben érdekelte az újságírókat. Az egyik napon, a Paris-Midi riportere, Henri Contet megjelent a forgatáson.
Az utcai díszlet szinte valósnak tűnik, egészen addig, amíg énekel.
írta a következő megjelenő számban.
Nem sokkal később visszatért és újabb cikkeket írt a filmről, különösen a főszereplőnő érdekelte a legjobban, akibe időközben beleszeretett. Edith, miután elolvasta cikkeit, és miután megtudta, hogy dalszövegíró, felkereste és megkérte, hogy dolgozzanak együtt. Henri célba ért…
Egy újabb szerelem
Talán nem meglepő, de nem kellett sok időnek eltelnie, ahhoz, hogy Edith viszonozza új szövegírójának szerelmét. Mivel Henri nős volt, ezért találniuk kellett egy helyet, ahol “diszkréten” elvonulhatnak, hogy kettesben legyenek egy délutánra, estére. Egy bordélyház harmadik emeletén béreltek egy apartmant.
Mivel Henri képtelen volt elhagyni a feleségét, ezért az első dal, amelyet Edith-nek írt a “C’était une histoire d’amour” volt. A szöveg pont az ilyesfajta kapcsolatokról szól, amelyek nem tarthatnak soká, mégis nyomot hagynak az emberben. “Valakinek mindig sírnia kell, ahhoz, hogy egy szerelmes történet megszülethessen” – szól az utolsó sor.
Henri költeményei pont a legjobbkor jöttek, ugyanis a megszállás miatt nem énekelhette akkori legjobb dalszerzője, Michel Emer műveit, hiszen zsidó volt. Éppen ezért 1942 márciusában eltiltották egy hónapra az énekléstől. Ez az idő pont elég volt arra, hogy felvértezze magát szeretője új dalaival, amelyekkel az eltiltás után majd visszatér. Ekkor született a “Le brun et la blond” a “Coup de grisou“, a “J’ai qu’á l’regarder“, a “C’était si bon” és az egyik legismertebb, a “Monsieur Saint Pierre“.
Folyamatosan visszatérek, hogy megnézhessem ezt a rendkívüli előadó művészt, minden emberi bánat előadó művészét, hogy újra hallhassam hatalmas, erőteljes hangját és, hogy belenézhessek a szemébe, amelyben a világ fájdalma tükröződik.
írta visszatéréséről egy újságíró.
Henri továbbá megajándékozta kedvesét a “Y’a pas de printemps“, a “Les deux rengaines” és a “C’est toujours la meme histoire” című dalokkal.
“Padam… padam… padam…”
A kapcsolatnak Yves Montand vetett véget, aki akaratlanul is kihúzta Henri nevét Piaf szeretőinek listájáról, hogy a helyére kerülhessen. A szövegíró a háborút követő években, azonban a háttérben továbbra is tevékenykedett és segítette Edith karrierjét szerzeményeivel. Hét évvel később, 1951-ben Norbert Glanzberg egyik régi régi zenéjére, amelyet Edith eltett, hogy megtalálja a tökéletes szöveget rá, megírta a Padam-ot. Egy évvel később Piaf elnyerte a Francia Lemez Akadémia Nagydíját vele és mai napig talán az egyik legismertebb slágere.
További szerzeményei
Az ötvenes években Henri ismét elkezdte viszonylag aktívan támogatni Edith-et dalszövegeivel. A következő lista a cikkben nem említett címeket sorolja:
- Adieu mon coeur (1946)
- Le chant du pirate (1946)
- C’est merveilleux (1946)
- Mariage (1946)
- C’est pour ca (1947)
- Le ciel est fermé (1950)
- Le noel de la rue (1951)
- Bravo pour le clown (1953)
- Opinion publique (1957)
- Les amants de demain (1958)
- Les neiges de Finlande (1958)
- T’es beau tu sais (1959)
0 hozzászólás