Edith nyitotta fel a szememet és mutatta meg mi is az élet.
Sokan megfordultak Edith szakmai és magán életében az évek során, de csak kevesen maradtak hűek hozzá. Marc Bonel ezen kevesek egyike volt, aki 18 éven át kísérte őt harmonikán a lemezeken, a fellépéseken, a rádióban és a televízióban, Franciaországban és világszerte. A közös munka gyümölcse nem csak a népszerűség megismerése, hanem egy életre szóló barátság volt Edith Piaffal.
Az ifjú harmonikás
Marc 1911. december 10-én született Párizsban. Fiatal korát Levallois-ban töltötte igen szegényes körülmények között, villany és víz nélkül, egy romos házban. Elmondása szerint „egyetlen barátja” harmonikája volt, egy Cavagnolo Domenico, amelyen 5 oktáv volt játszható. Helyi bárokban, bálokon, esküvőkön és alkalmanként bordélyházakban is előadásozott. 1944-ben tehetségének hála, az akkori nagy hírnévnek örvendő, idősödő énekesnő, Mistinguett (1875-1956) harmonikása lett a Paris Paname című revüben, Párizsban. A közös munka alig egy évig tartott csupán. Marc ekkor még nem tudta, de élete egyik legjobb döntése volt, amikor oda adta Mistinguett-nek a telefonszámát…
Az új főnök: Edith Piaf
Mistinguett után visszatért Levallois-ba a lepusztult lakásába, ahol az élet még nyomorúságosabb volt mint valaha. 1945 volt, a háború vége, amikor az ország még azon volt, hogy kiheverje a 4 évig tartó náci megszállás gyötrelmeit. Az egyik ilyen nap megcsörrent a telefon, amiben egy ismeretlen személy arra kérte őt, hogy mihamarabb utazzon vissza Párizsba, és keressen fel egy zongoristát, aki egy nagyon híres énekesnőt kísér. A zongorista Robert Chauvigny volt, az énekesnő pedig Edith Piaf.
A meghallgatás Robert montmartre-i lakásán történt. Marc a kezébe kapta Edith akkori repertoárjának kottáit, ám nem tudta elolvasni azokat, mindig is hallás után játszott. Piaf-nak ez cseppet sem tetszett, ám később rájött, hogy egy zsenivel van dolga. 1945. november 16-án mutatta be új harmonikását a közönségének az Alhambrában. Első közös munkájuk a stúdióban a „Le petit homme” című dal felvételén történt, 1946. október 9-én.
Egy igaz barát
Az elkövetkezendő 18 évben Marc végig Edith mellett maradt és szemtanúja volt minden egyes kirobbanó sikerű fellépésnek mind Franciaországban mind az Egyesült Államokban. 1946-ban vágtak neki első közös turnéjuknak Svájcban, amelyet Marc meg is örökített amatőr 8mm-es kamerájával. 1948-ban a „Neuf garcons et une coeur” című filmben is szerepelt Edith-tel egy jelenet erejéig.
Még ugyanebben az évben vendégszerepeltek Németországban, Belgiumban és Görögországban. Ez volt Edith első Európa körüli turnéja. 1947-ben Norvégiát és Svédországot is megcélozták. Marc a sötét Levallois-ból hirtelen az egyik leghíresebb francia énekesnőt kísérte Európa szerte. Nem volt megállás. A következő állomás októberben az USA volt. Szemtanúja volt annak is, amikor Edith Marcel Cerdannal találkozott, és végül annak is, amikor 1949-ben elszakította a sors őket egymástól. Marc és Louis Barrier (Edith menedzsere és szintén az egyik legjobb barátja) voltak azok, akik elindultak a repülőtérre Cerdanért, amíg Edith aludt. Útközben kapták a hírt: a repülő lezuhant.
1950-ben, egy marseille-i turnén találkoztak egy Danielle Vigneau nevű táncosnővel, akibe Marc azonnal beleszeretett. Nem sokkal később össze is házasodtak, és Edith lett Marc esküvői tanúja, Danielle pedig Edith titkárnője. Egy fővel bővült a csapat.
1955 tavaszától 1956 nyaráig körbe turnézták az amerikai kontinenst Kanadától, Dél-Amerikáig egy 14 hónapos turné keretein belül. A legnagyobb esemény a Carnegie Hall-i fellépés volt. 1959-ben, amikor Edith összeesett a színpadon Dreux-ben, Marc szintén szemtanúja volt. Ezek után vitték magukhoz, Saint-Antonin-Noble-Val-i lakásukba őt pihenni, messze a zajos Párizstól.
A barátság és a közös munka a végsőkig, egészen 1963-ig kitartott, amikor Edith meghalt. Marc 34 éves volt a kezdetekben és 52 amikor „főnöke nyugdíjba bocsájtotta” őt.
Az örökség
Marc és Danielle gondosan megőriztek minden személyes tárgyat Edith-től, amit csak lehetett. A híres fekete ruhától a személyes, bensőséges „családi” fotókig, film felvételekig amelyek a közös munka alatt készültek. Ezen gyűjtemény egy része ma a Francia Nemzeti Könyvtárban található, a másik része pedig két magángyűjtő, Anthony Berrot és Jean-Paul Mazillier tulajdonában van, akik rendkívüli barátságot ápoltak a „Bonelékkal”, mint fiatal rajongók, gyűjtők. 1993-ban az Editions de Fallois kiadónál megjelent könyvük „Edith Piaf – Le temps d’une vie” címmel, melyben az együtt töltött évekről, munkáról számolnak be részletesen. Marc 2003-ban hunyt el 92 éves korában, Danielle 2012-ben követte őt 93 évesen.
0 hozzászólás