A rendelkezésemre álló listákból, könyvekből és dokumentumokból állítottam össze ezt a kronologikus áttekintést, amelyben próbáltam csak a lényegesebb dátumokat közölni.
1915. december 19.
Párizsban a Chine utca 4. szám alatt található Tenon kórházban született Edith Giovanna Gassion néven. Édesapja Louis Gassion, akrobata, édesanyja Anita Maillard utcai énekesnő volt.
1916. január
Anyai nagyanyjához került a belleville-i nyomornegyedbe, a Rebéval utca 91-be. Szörnyű körülmények között éltek.
1917. december 15.
Megkeresztelték a belleville-i Keresztelő Szent János templomban.
1918
Apai nagyanyjához került Normandiába a Saint Michel utca 7. szám alatt található bordélyházba.
1919
Iskolaköteles lett, ám lakhelye miatt nem tanulhatott. Édesapja magával vitte az utcára.
1923
Első alkalommal énekelt az utcán. A Marseillaise-vel nagy sikert aratott.
1930
Elhagyta apját és barátnőjével, Simone Berteaut-val önálló életet kezdtek. Az Orfila utca 105-ben laktak.
1932
Megismerkedett első szerelmével, Louis Dupont-nal és a Germain Pilon utcába költöztek.
1933. február 7.
Megszületett lányuk Marcelle a Tenon kórházban.
1933. december 9-19.
A clignancourti kaszárnyákban énekelt katonáknak. Ezek voltak első komolyabb fellépései.
1935. július 7.
Meghalt lánya, Marcelle agyhártyagyulladásban. Két éves volt.
1935. október
A Troyon utcánál felfedezte őt a Pierre-Charon utca 54-ben található Gerny’s bár igazgatója, Louis Leplée. Szerződést kötött vele, majd később törékeny testalkatára utalva, a Piaf művésznevet adta neki, amely a francia argóban verebet jelent.
1935. október 25 – 1936. április 5.
A Gerny’s-ben énekelt, amely az első komoly munkahelyet jelentette számára az művészi karrierben.
1935. december
Szerepet kapott egy dal erejéig (Quand même) Jean de Limur, “La Garçonne” című filmjében.
1935. december 18.
A Boulevard de la Gare 67. szám alatt hanglemezre rögzítették Robert Malleron, Marguerite Monnot és “Juel” “L’étranger” című szerzeményét.
1936. április 6.
Felfedezője, Leplée halála miatt, meggyanúsították őt emberölés vádjával.
1936. május
Találkozott Raymond Assóval, aki felkarolta és segítette karrierjében. Dalszöveget írt neki és a zeneszerző Marguerite Monnot-val csodálatos slágereket komponáltak számára. Raymond később a szeretője lett. A Junot sugárút 39. alatt található Alsina Hotelbe költöztek.
1936. augusztus 4.
Svájcban énekelt egy turné keretében. Ez volt az első alkalom, hogy külföldön lépett fel.
1937. március 25 – április 15.
Az ABC Színház színpadán énekelt, amely az első nagy fellépése volt a párizsi előkelők előtt.
1939. augusztus 4.
Raymond-t behívták katonának, és ezáltal kapcsolatuk véget ért.
1940. április 20.
Bemutatták Jean Cocteau “A közönyös szépfiú” c. darabját, legújabb szerelmével, Paul Meurisse-szel a Theatre des Bouffes Parisiensben.
1941. augusztus 18.
Főszerepet kapott Georges Lacombe “Montmartre sur Seine” című filmjében.
1942. december 15.
Egy jótékonysági esten énekelt a hadifoglyok családjainak javára.
1943. augusztus 14.
A Náci Németországba utazott, hogy énekeljen a francia hadifoglyoknak.
1944. augusztus 1.
Megismerkedett következő szeretőjével, Yves Montand-nal a Moulin Rouge-ban, akit segített karrierjében.
1945. július 30.
Szerepet kapott Marcel Blisténe új filmjében, az “Étoile sans lumiéreben” Montand-nal.
1946. február 22. – szeptember 20.
Európa körüli turnéra indult a nyugati országokban Svájcot, Németországot, Belgiumot és Görögországot érintve.
1946. április 3.
Összeállt a kilenc fiúból álló Les Compagnongs de la Chanson együttessel. Összesen nyolc dalt énekeltek lemezre és a Les trois cloches (A három harang) sláger lett. A csapat vezetőjével, Jean-Louis Jaubert-rel egymásba szerettek.
1946. július 7.
A Club de cinq-beli felépése után bemutatták az ökölvívó Marcel Cerdannak.
1947. január 4.
Hanglemezre rögzítették egyik leghíresebb dalát a “La vie en rose-t” az Albert utca 61-es szám alatt található Pathé stúdióban.
1947. szeptember 16.
Főszerepet kapott Georges Freedland “Neuf garcons et une coeur” című filmjében a Les Compagnons de la chansonnal.
1947. október 16. – 1948. március 17.
A kilenc fiúval a háta mögött megérkezett New Yorkba 6 hónapra, az első amerikai turnéjára.
1947. december 7. – 1948. január 13.
Az októberi sikertelen fellépései után megpróbálkozott a híres Versailles mulatóban, ahol kiemelkedő sikereket ért el. Itt ismerkedett meg Marléne Dietrich-kel, akitől a híres smaragddal kirakott aranykeresztes nyakláncát kapta.
1948 tavasza
Az ökölvívó Marcel Cerdan belépett az életébe. Megismerkedésük óta először voltak kettesben, bár ezúttal New Yorkban, majd egymásba szerettek.
1948. szeptember 7. – december 16.
Második amerikai turnéja. Ezúttal megpróbáltatta magát Kanadában is (Montréal, Québec, Trois-Rivières).
1949. szeptember 14. – 1950. február 4.
Harmadik amerikai turnéja.
1949. október 23.
Lezuhant szerelme, Marcel repülőgépe az Azori-szigeteknél. Ez indította el alkoholizmusának lejtőjén.
1950. május 2.
Hanglemezre rögzítették “Hymne á l’amour” című dalát, melyet Marcelnek írt.
1950. szeptember 7. – 1951. január 5.
Negyedik amerikai turnéja új szerelmével, Eddie Constantine-nal, és új felfedezettjével, Charles Aznavourral.
1951. március 10.
Bemutatták Marcel Achard “La petite Lili” című darabját az ABC Színházban, amelyben új szerelmével szerepelt.
1951. augusztus 14.
Tarasconnál autó-balesetet szenvedett, majd a helyi Szent Anna Kórházban kezelték. A fájdalomcsillapításra adott morfiumra rászokott szervezete, amely reumával párosult.
1951. október 15.
Hanglemezre rögzítették Henri Contet és Norbert Glanzberg “Padam” című szerzeményét. Nem sokkal később elnyerte vele a Francia Lemezakadémia Nagydíját.
1951. november 6.
Szerepet kapott egy dal erejéig (Hymne á l’amour) Pierre Montazel “Paris chante toujours” című filmjében.
1952. szeptember 12.
Összeházasodott New Yorkban Lucienne Boyer volt férjével, az énekes Jacques Pills-szel ötödik amerikai turnéján. Párizs 16. kerületében, a Lannes Boulevard 67-ben laktak.
1953. július 4.
Szerepet kapott Maurice de Canonge “Boum sur Paris” című filmjében, férjével, Jacques-kal.
1954. január 4.
A lemezkiadója megjutalmazta kezeinek aranyból készült másolatával, amelyet az egymilliomodik eladott lemezért kapott.
1954. április 10. – július 11.
90 napos turnéra indult a Szuper Cirkusszal, amely – elmondása szerint, “egy kilencven napos kálvária volt”. A fájdalmaira használt morfium tönkre tette szervezetét, és csak a mikrofonállványba kapaszkodva tudott végig énekelni egy estet.
1954. december 11.
Szerepet kapott egy dal erejéig (Sérénade du pavé) Jean Renoir, “French Cancan” című filmjében.
1955. január 27. – február 15.
Először lépett fel az Olympia Hangversenyteremben, amely az eddigi legnagyobb sikere volt Párizsban. Közel három hétig énekelt teltház előtt.
1955. március 2. – 1956. május 6.
A hatodik, egyben az egyik legsikeresebb és leghosszabb amerikai turnéjára indult férjével. 14 hónap alatt körbeénekelték Amerika nagyobb városait, beleértve Hollywoodot, San Franciscót, Chicagót, Miamit, Rio de Janeirót, São Paulót, Washingtont és Dallaszt.
1956. január 4.
Fellépett a new yorki “klasszikus zene templomában”, a Carnegie Hallban, ahová őt engedték be először könnyű zenei műfajjal.
1956. június 6.
Elváltak férjével.
1957. január 13.
Másodszor is fellépett a Carnegie Hallban
1957. november 25.
Hanglemezre rögzítették Angel Cabral, “Que nadie sepa mi surfir” spanyol keringőjét, amelyet dél-amerikai turnéjáról hozott. Michel Rivgauche írt rá egy teljesen új francia szöveget, és “La foule” címen vált ismertté.
1957. december 9.
Főszerepet kapott Marcel Blisténe “Les amants de demain” című filmjében.
1958. február 6. – április 29.
Negyedjére tért vissza az Olympia Hangversenyterembe új szerelmével, Félix Martennel.
1958. április 10.
Századik fellépése az Olympiában.
1958. szeptember 6.
Súlyos autóbalesetet szenvedett új szerelmével, Georges Moustakival. Több bordálya is eltört.
1959. január 7. – június 20.
Utolsó amerikai turnéja, amely nagyrésze kórházi kezelésekből állt.
1959. február 24.
Megműtötték gyomorfekéllyel a new yorki Presbyterian kórházban. Közel egy hónapot lábadozott. Március 21-én jött ki a kórházból. Itt ismerkedett meg új szerelmével, Douglas Davies-szel.
1959. március 24.
Újból megoperálták.
1959. május 8.
Az amerikai Captiol stúdióban hanglemezre rögzítették volt szerelme, George Moustaki és Marguerite Monnot “Milord” című dalát.
1959. július 20.
Ismét autóbalesetet szenvedtek. Törött bordákkal énekelt az orvosi tilalmak ellenére.
1959. szeptember 22.
Hasnyálmirigy-gyulladással operálták meg.
1959. november 20. – december 13.
Elindult az “Öngyilkos turnéra”. Több alkalommal is összeesett a színpadon, és csak erősítő injekciókkal volt képes kiállni a közönség elé
1960. június 3. – augusztus 26.
Újabb kórházi kezelések sorozata. Ekkor már fél éve nem állt színpadra és lemondta fellépéseit. Visszavonult.
1960. október 24.
A Lannes Boulevard 67. szám alatt található lakásába érkezett Charles Dumont zeneszerző és Michel Vaucaire dalszövegíró. Ekkor mutatták be a “Non je ne regrette rien” című költeményt, amely új erőt adott neki, és elkezdte tervezni visszatérését. A dátumot december 29-re tűzték ki az Olympiába.
1960. november 10.
Hanglemezre rögzítették “Non je ne regrette rien” című dalát.
1960. november 14.
Elnyerte a “Sanzon Aranycímere” díjat a “Milord” című daláért.
1960. december 2.
Bejelentette visszatérését a televízióban, a “Cinq colonnes á la une” című műsorban.
1960. december 29.
Visszatérésének premierje az Olympiában. Hetekkel ezelőtt elfogytak a jegyek. Ez volt karrierjének csúcspontja.
1961. április 18-30.
Brüsszeli turnéra indult, amelyet csak gyógyszerekkel tudott végig énekelni, mindennapos kimerültséggel.
1961. május 23. – július 2.
Kétszer operálták bélproblémákkal, amely a bizonytalan állapotban lévő szervezetét mégjobban legyengítette.
1962. január 23.
Megismerkedett új szerelmével, a húsz évvel fiatalabb, görög származású fodrásztanonc Theophanis Lamboukasszal, akit Théo Sarapónak kereszt el. Akkori titkára, Claude Figus mutatta be neki.
1962. szeptember 27. – október 23.
Utolsó fellépés sorozata az Olympiában, ahol új szerelmével, Théóval énekelt. Október 23-án végleg elbúcsúzott a neves hangversenyterem színpadától.
1962. október 9.
Feleségül ment Théóhoz.
1962. december 16.
A “Non je ne regrette rien” aranylemez lett (200.000 eladott példány).
1963. február 18.
Utolsó stúdiófelvétele. (“Monsieur Incognito”, “Les Gens”, “Traque” – A dalokról készült hangfelvétel, amelyet az egyik fellépésén rögzítettek, de a stúdióban felénekelt verziók ismeretlen okokból kiadatlanok. )
1963. március 31.
Utoljára énekelt színpadon. A Lille-i Operában “búcsúzott” el akaratlanul a közönségtől.
1963. április 7.
Rögzítették lakásán a “L’homme de Berlin” című dal vázlatát, amely az utolsó felvétel, amin énekel.
1963. május 31. – július 31.
Visszavonult férjével a Saint-Jean Cap Ferrat-i “La Serena” nevű vidéki villába, állandó kezelés mellett.
1963. július 31. – augusztus 31.
Átköltöztek a mougins-i “La Gatauniére” nevű villába
1963. június 20.
Máji eredetű kómába esett.
1963. szeptember 1. – október 9.
Átköltöztek a plascassier-i “L’enclos de la Rourée” villába.
1963. október 10.
Kómával párosult belsővérzés következtében hunyt el 13:10-kor. Éjszaka átszállították holttestét Párizsba.
1963. október 11.
Párizsi lakásán, a Lannes Boulevard 67-ben ravatalozták fel, amely három napig tartott.
1963. október 14.
A párizsi Pére-Lachaise temetőbe helyezték végső nyugalomra. Temetésén több mint négyszázezer ember vett részt, és ebből csak negyvenezren fértek be a temetőbe.
FONTOSABB KAPCSOLATAI
Louis Dupont (1933-1935)
Raymond Asso (1937-1939)
Paul Meurisse (1939-1942)
Yves Montand (1944-1946)
Jean-Louis Jaubert (1946-1947)
Marcel Cerdan (1947-1949)
Eddie Constantin (1950-1951)
Jacques Pills (1952-1956)
Félix Marten (1957-1958)
Georges Moustaki (1958-1959)
Douglas Davies (1959)
Théo Sarapo (1962-1963)
LAKCÍMEI
Párizs, 91 Rue Rébéval (1916-1917)
Bernay, 7 Rue Saint Michel (1918-1922)
Párizs, 11 Rue de Belleville (1930)
Párizs, 105 Rue Orfila/Hotel de L’Avenir (1931-1933)
Párizs, Rue Germain Pilon (1933-1935)
Párizs, 9 bis, rue Pigalle/Hotel Piccadilly (1936-1937)
Párizs, 39 avenue Junot/Hotel Alsina (1937-1939, 1946)
Párizs, 10 bis, Rue Anatole de la Forge (1939-1941, 1942, 1944)
Marseille, 43 Place St. Michel (1941-1942)
Párizs, 4 Rue Paul Valéry (1942)
Párizs, 4 Rue de Villejust (1942-1944)
Párizs, 71 Avenue Marceau (1945-1946)
Párizs, 26 Rue de Berri (1947)
Párizs, 37 rue Francois/Hotel Claridge (1948)
Párizs, 7 Rue Leconte de Lisle (1948-1950)
Boulogne, 5 Rue Gambetta (1950-1952)
Párizs, 72 Boulevard Péreire (1952)
Párizs, 67 bis Boulevard Lannes (1952-1963)