Könyvek magyar nyelven

Edith Piaf olyan kivételes előadó, hogy hazájában, Franciaországban több mint 80 könyvet adtak ki róla az elmúlt öt évtizedben. Ebből öt jutott el hozzánk lefordítva és egy eredeti magyar nyelven íródott. Ismerjük mindet? A mai bejegyzésben ezen könyvek ismertetése következik személyes véleménnyel.

Edith Piaf: Nem bánok semmit sem – Kossuth Kiadó (1970, 1973)

(Eredeti: Au bal de la chance – Jeheber, 1958)
Edith Piaf első önéletrajza, melyben karrierén a hangsúly, magánéletét csak felületesen érinti. Rengeteg legenda született a művel kapcsolatosan, mi szerint nem is ő írta. Hiteles bizonyítékot még nem találtak erre az állításra. A feltételezés oka a rengeteg pontatlanság és túlszépített történet volt, mint például, hogy rendszeresen kimegy a temetőbe a szülei sírjához és imádkozik a „papáért és a mamáért, akik olyan keveset lehettek együtt”. Edith ki nem állhatta az édesanyját, még a temetésére sem ment el, ami egyébként egy teljesen másik temetőben történt, mint édesapjáé, tehát nem egy sírban nyugszanak, ahogy azt írta. Mindenesetre a könyv ezektől eltekintve elég érdekes és különleges, amely hatalmas népszerűségnek örvendett annak idején. A több mint 27.000 eladott példány után 1973-ban megélte a második kiadását is.
Személyes értékelés: 4/5

Edith Piaf: Életem – Múzsák Kiadó (1989)

(Eredeti: Ma vie – Union Générale d’Editions, 1964)
Eredetileg ez a memoár egy újság megrendelésére készült, 1962-ben, melyet Jean Noli riporter vetett papírra, miközben Piaf diktálta a sorokat. Az írás 13 részletben jelent meg hetente, több mint 3 hónapon keresztül. Könyvként csak Edith halála után 1 évvel, 1964-ben látott napvilágot.
Itt már egy kritikus ember őszinte visszaemlékezéseivel találkozhatunk, ami az utóbbi életrajzával ellentétben, most csakis a magánéletről, annak szörnyűségeiről és személyes hibáiról szól. Kertelés nélkül elmeséli alkohol és,- drogfüggőségét, szerelmi afférjait, miközben saját magán ítélkezik. A fejezet címekből is látható, hogy itt az olvasó nem egy túlszépített, vidám önéletrajzi könyvet fog majd a kezébe venni: „Hűtlen vagyok”, „Poklom: a kábítószer”, „Felejteni, inni…”, „Vetélytársam, a halál”, stb.
Személyes értékelés: 4,5/5

Jean Noli: Piaf, a titok – Babits Kiadó (1997)

(Eredeti: Piaf, secréte – L’archippel, 1994)
Az imént említett riporter, Jean Noli írja le, mint szemtanú Edith Piaf utolsó három évét rendkívüli részletekkel. Betekintést nyerhetünk abba a délutánba, amikor a híres Non je ne regrette rien-t mutatták be neki lakásán, a nagy olympiai visszatérésébe, második házasságának körülményeibe Théo Sarapóval és az utolsó hónapokba Dél-Franciaországban. A könyv végén található egy elbeszélés Simone Margantine-tól, az ápolónőtől Edith utolsó éjszakájáról.
Személyes értékelés: 5/5

Bradányi Iván: Piaf – Szeki Press (2000)

Bradányi Iván Edith Piafja koránt sem a hitelességen és az énekesnő iránti tiszteleten alapszik, annak ellenére, hogy maga az életrajzi szál rendkívülien jó. A kitalált párbeszédek, a hiteltelen történetek és az állandóan visszatérő szex témája (talán minden második oldalon) teszi BORZALMASSÁ ezt a könyvet. Mindezeket a lehető legnyersebben leírva természetesen. Az egyetlen, eredeti magyar könyv, ami az itthoni Piaf művek szégyenfoltja, ha nem külföldieké is… Mégis ki kíváncsi arra, hogy melyik szeretőjének mekkora pénisze volt? (Amit mellékesen szintén „hasraütés” szerűen vetett papírra, hisz honnan szerezhette ezt az információt?) Bradányi Iván tökéletesen, a közhelyekkel nem foglalkozva, a pletykákból kibogozatlanul alkotta meg saját Piafját, ami csak még jobban növeli rossz hírét a kitalált történeteken keresztül.
Személyes értékelés: 1/5 (Csak azért nem 0, mert az életrajzi szál talán a legjobb a magyar könyvek közül.)

Philippe Crocq, Jean Mareska: Rózsa és tövis – Európa Kiadó (2007, 2016)

(Eredeti: La vie pas toujours rose d’Edith Piaf – Éditions de Rocher, 2007)
Két újságíró által összeállított könyv, ami Piaf életrajzát az elejétől a végéig bemutatja. Néha, azonban találkozhatunk azzal, hogy nincs rendes összekötése a szövegnek, töltelékként felsorolnak néhány évszámot, dal címet. Ami rettenetesen zavaró lehet még, hogy az egész jelen időben lett írva, ami talán nem a legjobb választás volt. Ennek ellenére viszonylag érdekes és követhető az életrajzi szál. 2016-ban jelent meg a második kiadás Piaf halálának 100. évfordulója alkalmából. (2015. december 19.)
Személyes értékelés: 3,5/5

Michelle Marly: Edith Piaf és a szerelem dala – Kossuth Kiadó (2019)

(Eredeti: Madame Piaf und das Lied der Liebe – Aufbau Verlag GmbH & Co. KG, 2019)
Az írónő könyv sorozatairól híres, aminek egyik kötete nagy szerencsére Edith Piafról szól. A második világháború végét, és az azt követő évet foglalja magába, Yves Montand-nal való kapcsolatukat. A címben is olvasható „szerelem dala” a La vie en rose. Már az alapkoncepció is hibás, hisz ez a dal nem Montand-hoz lett írva. Nagy csalódás, hogy regényszerűen eleveníti fel ezt az időszakot. Az embernek olyan érzése van, mintha egy színházi előadás forgatókönyvét olvasná, ami még a könyv fele előtt eléggé monotonná, unalmassá válik.
Személyes értékelés: 3/5

Összegzés (saját vélemény alapján)

1. Jean Noli: Piaf, a titok (5/5)
2. Edith Piaf: Életem (4,5/5)
3. Edith Piaf: Nem bánok semmit sem (4/5)
4. Philippe Crocq, Jean Mareska: Rózsa és tövis (3,5/5)
5. Michelle Marly: Edith Piaf és a szerelem dala (3/5)
6. Bradányi Iván: Piaf (1/5)